Ehhez a naphoz tartozott az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, melyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt.
A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi.
A tojás pedig az újjászületés jelképe. Az egészben főtt tojás ugyanakkor a családi összetartást is jelképezi.
A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson,
hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak.
Ezen a napon sok népszokás él, például a locsolkodás, a hímes tojás ajándékozás.
A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán idővel, mint kölnivízzel való locsolás maradt fenn napjainkig.
Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy , hogy lelocsolták őket.
Régi korokban a piros színnek védő erőt tulajdonítottak.
A húsvéti tojások piros színe egyes feltételezések szerint Krisztus vérét jelképezi.
A tojásfestés szokása és a tojások díszítése az egész világon elterjedt.
Más vélekedések szerint a húsvét eredetileg a termékenység ünnepe,
amely segítségével szerették volna az emberek a bő termést, és a háziállatok szaporulatát kívánni.
Így kötődik a nyúl a tojáshoz, mivel a nyúl szapora állat, a tojás pedig magában hordozza az élet ígéretét.
A locsolkodás is az öntözés utánzásával a bő termést hivatott jelképezni.
