Egyáltalán nem. Ez egy sokkal összetettebb dolog. Hiszen ha nem tudom, hogy mit érzek, akkor azt nem is fogom tudni jól kifejezni, így valószínűleg a környezetemben élők sem fognak megérteni engem, sőt, én sem saját magamat. Ezáltal a kapcsolataimban biztosan zavar keletkezik.
Ez a folyamat gyakorlatilag a kapcsolati problémák melegágya, legyen szó szülő-gyermek, partneri, baráti vagy akár munkahelyi viszonyokról. Ha pedig a kapcsolataim nem működnek megfelelően, akkor az nyomot hagy az önértékelésemen és az önmagamhoz fűződő viszonyomon is. Ez a probléma messze nem csupán az étkezésben vagy az egészséges életmódban okozhat nehézségeket.
Aki az érzelmi evésben érintett, az jó eséllyel a megélt feszültségével sem tud jól bánni. Érdemes látni ugyanis, hogy minden érzés, ami bennünk keletkezik – legyen az pozitív vagy negatív -, feszültséggel jár. Ha nem tanuljuk meg ezeket felismerni és jól reagálni rájuk, akkor egy nagyon lényeges részünk nem fog tudni jól működni. Mindig szükségünk lesz valamilyen szerre vagy külső támogatásra, ami segít megnyugodni.
Egyáltalán nem, ugyanis a súlytöbbletnek sok összetevője van. Függhet az életkortól, a genetikai hajlamtól, vagy attól is, hogy mióta áll fenn a probléma. Ugyanakkor az sem mindegy, hogy miket szokott enni az érintett, vagy milyen a napi aktivitási szintje. Nem minden érzelmi evőnél jellemzőek a falási rohamok vagy a túlevés sem.
Vannak, akik időszakos koplalással igyekeznek kompenzálni az érzelmi feszültségoldás érdekében elfogyasztott többletkalóriát, így tudják valamelyest szabályozni a testsúlyukat.
Számít az is, hogy milyen a családunk étkezési kultúrája, mintái: általában mennyit és milyen ételeket szoktunk enni, kapunk-e olyan üzenetet például, hogy mindent meg kell enni, ami a tányérunkra kerül, esetleg a szeretet kifejezése egyenlő-e a túletetéssel. Tipikusan milyen érzéseket élhetünk át, amelyekkel nehéz lehet megküzdeni, és érzelmi evéssel reagálhatunk rájuk!
A magány és az ürességérzés jellemzi leginkább az érzelmi evés állapotát. Ennek hátterében gyakran felfedezhetjük a kora gyermekkori biztonságérzet hiányát és a bizonytalan kötődési mintázatot.
Egy kézzelfogható példa: egyes családokban az a szokás, hogy a gyermek a kiságya magányában egy szál cumisüveggel alszik el, amibe valamilyen meleg italt, tejet, kakaót, cukros teát, tápszert töltenek. Ezzel ringatja álomba magát, ennek segítségével nyugtatja meg önmagát. Mennyire más az a kép, amikor valamelyik szülő megnyugtató jelenléte, simogatása, meseolvasás, kis esti beszélgetés vagy éneklés zárja a napot, és ezek hozzák létre a gyermekben azt a nyugalmi állapotot, amely segíti őt az elalvásban.
A szülő támogató jelenléte ilyenkor segíti a gyermekben a valódi önmegnyugtatás kialakulását, amihez nem kell semmilyen szer. Az evés már önmagában megnyugtatóan hat az idegrendszerre, azonban ha ehhez az érzéshez kizárólag az étkezés útján jutunk el, az már problémát jelez. Aki azt veszi észre, hogy amint feszültség keletkezik benne, automatikusan megkíván valamilyen ételt, valószínűleg érintett az érzelmi evésben.
