Az étkezési zavarok egyik jellemző vonása az érzelmi evés. Ilyenkor, érzelmi folyamatok határozzák meg, hogy mikor és mennyi táplálékot fogyasztunk el. A háttérben meghúzódó okokról, hiányokról és a lehetséges megoldásokról ír Dr. Lukács Liza szakpszichológus, a Lenyelt vágyak, Az éhes lélek gyógyítása és a Hogyan szeretsz? című könyvben.
Ha szomorúak vagyunk, vagy valami hiányzik, sokszor nyúlunk ételhez vigaszért. Egy kis édesség: csoki, vagy egy szelet süti, és rögtön kicsit jobban érezzük magunkat.
Valójában ilyenkor hiánypótlás vagy önmegnyugtatás történik, ami egy korábbi tanulási folyamat eredménye, és az érzelmeink irányába mutat. Azt, hogy miként élhetjük meg az érzéseinket, gyerekkorban tanuljuk meg, döntően a szüleink közreműködésével. Ideális esetben, ha valamilyen érzés keletkezik bennünk, azt a szülőnk elfogadja és képes ráhangolódni az aktuális érzelmi állapotunkra, így az együttérzésével biztonságot nyújt számunkra.
Fontos, hogy érvényesnek ismerje el, amit érzünk: lehessen szomorkodni, félni, haragudni, és önfeledten élhessük meg az örömöt is.
A szülő, aki képes a saját érzelmeit felismerni és szabályozni, abban is segít, hogy ezeket ne romboló módon éljük meg, ugyanakkor ne is fojtsuk el magunkban. A nehézségek ott kezdődnek, ha bizonyos érzésekkel maga a szülő sem tud mit kezdeni, és nekünk sem tud segíteni azok átélésében. Viszont mivel szeretne segíteni, valamilyen más módon próbál javítani a helyzetünkön, például édességgel.
Folytatás következik!
