A kor előrehaladásával egyre nagyobb az esélye annak, hogy érrendszeri problémák, betegségek alakulnak ki szervezetünkben!
Ez a veszély drasztikusan megnő, ha az idő múlásához egyéb faktor társul: a magasvérnyomás-betegség, a szívbetegség, a cukorbetegség, a magas vérzsírszint,
az érelmeszesedés, a vér folyékonyságát csökkentő, illetve fokozott alvadékonyságát
okozó eltérések, a cigarettázás, a túlzott alkoholfogyasztás, a mozgásszegény életmód, az intravénás drogok, a stressz, a családban öröklődő gének.
Az infarktusról
Az infarktus az artériás vérellátás csökkenése miatt bekövetkező szöveti sejtelhalást jelenti, szervezetünkben bármely szervben bekövetkezhet, leginkább az érelmeszesedéssel áll összefüggésben.
Ha az érfalban lerakódott plakk felszíne felszakad, ún. thrombus keletkezik, ami részlegesen vagy teljesen leszakadva a vérárammal a szervezetben vándorolva bárhol képes elzárni az véráram útját, súlyos elváltozásokat okozva.
A közép- és kelet-európai országokban (köztük Magyarországon is) a szív- és érrendszeri megbetegedések a halálozási okok között vezető helyen állnak, és sajnos az összes halálozás 50-60%-át teszik ki.
Ha az infarktus a szívben következik be, akkor beszélünk szívinfarktusról (miokardiális infarktus).
Miről lehet felismerni a szívinfarktust?
És mi a teendő, ha bekövetkezik?
Mit tehetünk, mit kell tennünk, hogy esélyt adjunk magunknak az életben maradásra?
A szívinfarktus mindenki életében komoly fordulópont, mely teljesen felforgathatja a világunkat.
Bár van néhány hasonlóság, minden infarktus más: különbözőek lehetnek a tünetek,
a mellékhatások és a tapasztalatok; eltérő lehet a kiváltó ok, és így az is, hogy melyik a legideálisabb kezelés a számára.
Ugyanígy egyénenként eltér, hogy ki mennyi idő alatt épül fel.
Bármi is legyen a mi történetünk, a legfontosabb az orvosi utasításokat követni: betartani az előírásokat és javaslatokat, részt venni a kontrollvizsgálatokon és rendesen szedni a gyógyszereket.
Ha tanácsra van szükségünk vagy bizonytalanok vagyunk valamiben, akkor is forduljunk a kezelőorvosunkhoz: ő biztosan tud megnyugtató, szakszerű választ adni!
Ne feledjük, hogy mindenki más, máshogy reagál a kezelésekre, ezért aztán ne próbáljunk orvosi tanács nélkül cselekedni vagy önmagunkat gyógyítani!
Legyünk türelmesek magunkkal és ne akarjunk egyik pillanatról a másikra visszatérni a régi szokásainkhoz!
Ne lepődjünk meg, ha az infarktus után gyengének, elesettnek, rosszkedvűnek vagy túlérzékenynek érezzük magukat. Ez teljesen normális. A szakemberek szerint legalább négy hét kell, míg elkezdjük jobban érezni magunkat, és minimum 6-8 hét, míg teljesen felépülünk.
Ne akarjuk sürgetni ezt a folyamatot!
Pihenjünk minél többet, de ne hanyagoljuk el saját magunkat.
Még a legegyszerűbb tevékenységekhez is nagy erőkifejtés kellhet, ám érdemes minél többször „próbálgatni a szárnyainkat” – a rendszeres mozgás és a tudat ,hogy napról napra egyre erősebbek vagyunk, hozzájárulhat a minél gyorsabb gyógyulásunkhoz.
Azonnal pihenjünk le, ha erőteljesebb szívdobogást érzünk, szédülünk, mellkasi fájdalmaink vannak, vagy kifulladunk!
Ha pedig a tüneteink néhány perc után nem csillapodnak, vagy egyre roszabbul érezzük magunkat, hívjunk segítséget!
A kérdésekre vagy találunk választ, vagy nem – ha igen, nemegyszer többet is, egymásnak szögesen ellentmondót…
Új ismeretek, hitek és tévhitek, újabb kérdések kavarognak, de hogyan igazodhatnánk el közöttük?
Mindenképpen forduljunk bizalommal orvosainkhoz, szakorvosainkhoz , életmód tanácsadókhoz.
