A szülő tükör, amelyben a gyerek saját magát látja: ezért pótolhatatlan a szeretet.
A pszichológus szerint kisgyerekkori szülői szeretet semmivel nem pótolható. A hiánya által kiváltott fájdalom később némileg talán csökkenthető, enyhíthető, ám ha valaki nem kapja meg a szükséges szeretet és törődést gyerekkorában, azt teljes mértékig soha nem lesz képes felnőttkorában bepótolni. Aki így nőtt fel, később sem fogja tudni szeretni, becsülni saját magát, nem tanul meg kiállni magáért.
Rendkívül szomorú, de akit kicsiként sokat bántanak, felnőttként is öntudatlanul bántalmazó kapcsolatot fog keresni: ebben érzi magát otthon, ez ismerős terep számára.
A gyerekkori szeretethiányt később soha, semmilyen felnőtt kapcsolat nem képes pótolni
Az így felnőtt emberre jellemző, hogy külső forrásból, más emberekkel próbálja meg betölteni a hiányzó űrt, erre azonban semmilyen barát vagy partner nem lesz képes.
„Akit semmibe vesznek, semmivé válik” – írta Örkény István.
Amit a gyermek sokszor hall, beépül a személyiségébe: akit sokat dicsérnek, jónak fogja látni magát, akit szidnak, becsmérelnek, ezt teszi magáévá. Ha tehát azt halljuk, hogy egy gyerekkel rosszul bánnak, nem feltétlenül kell arra gondolnunk, hogy a kicsit verik vagy éheztetik. A rossz bánásmód leggyakoribb formája valójában az énkép torzítása: annak elhitetése, hogy a kisgyerek nem szerethető.
Mint mindenfajta szülői hozzáállás, ez is önbeteljesítő jóslattá válik: a szülő tehát a legtöbbet azzal teheti a gyermekéért, ha megalapozza az önbecsülését azzal, hogy tiszta szívéből szereti őt.
